Változások a filmtámogatás rendszerében

2012. december 15-én kihirdették a mozgóképről szóló törvény legfrissebb módosításait, amely számos ponton jelentős változást hoz a filmtámogatás és filmgyártás eddigi rendszerébe. A legfontosabb változásokat az alábbiakban foglaltuk össze.

Letéti számla a Magyar Nemzeti Filmalap kezelésében

Az elmúlt években – részben a fokozódó gazdasági válság, részben az előadó-művészeti és sporttámogatás hasonló elven, vagyis a társasági adókedvezményen keresztül működő támogatási rendszerének elindulása miatt – egyre nehezebbé és szezonálisabbá vált a magyar filmgyártás közvetett támogatásának finanszírozhatósága. A helyzet idénre egyértelműen kritikussá vált, hiszen a források vészesen beszűkültek és a nemzetközi összehasonlításban egyébként kiemelkedően jól teljesítő filmtámogatási rendszerünk külföldi megítélése is romlani kezdett, amely számos nemzetközi produkció elvesztéséhez vezetett vagy azzal fenyeget.

A problémát kezelendő, immár a Magyar Nemzeti Filmalapnak is lehetősége van cégektől támogatásokat gyűjteni egy erre létrehozott elkülönített letéti számlára, ahonnan aztán azok a filmgyártó vállalkozások férhetnek hozzá a támogatáshoz, akik saját maguk közvetlenül nem találtak támogató cégeket.

A letéti számla lényegében egy gyűjtőszámlaként fog működni, ahova a cégek a befizetésüket követően rövid időn belül megkapják az adókedvezmény igénybevételére jogosító támogatási igazolást (függetlenül attól, hogy a támogatandó filmalkotás akkor még nem is ismert), a letéti számláról pedig a jogszabály által szabályozott szigorú sorrendiség, vagyis a költségelszámolásokról hozott határozatok sorrendjében lesznek lehívhatók a támogatási pénzek.

A letéti számla rendszerétől egyrészt azt várja a jogalkotó, hogy az eddigi kiszámíthatatlanságot és ebből eredő gazdasági versenyhátrányt megszünteti, másrészt a cégek számára is vonzóbbá teheti a filmtámogatás rendszerét, hiszen ez esetben nem kell mérlegelni, hogy konkrétan milyen alkotáshoz adja vagy nem adja a támogatást az adott cég, hanem a letéti számlára történő befizetésessel a magyarországi filmgyártás egészét lehet majd általánosan támogatni.

Természetesen az új rendszer nem szünteti meg az eddigi rendszert sem, vagyis a cégek továbbra is választhatják, hogy a támogatásaikat konkrét, általuk kiválasztott filmalkotásoknak utalják, a letéti számla inkább csak egy biztonsági tartalékot jelent a magyar filmgyártás finanszírozási rendszerében.

A Magyar Nemzeti Filmalap 2012-ben 3 milliárd Ft, 2013-ban pedig 7 milliárd Ft támogatást gyűjthet majd összesen, utóbbi egyébként nagyjából megfelel az elmúlt évek filmes adókedvezményből begyűjtött iparági teljes támogatás átlagos (éves) összegének.

Számítógépes játékprogramok animációs felvezetőjének támogathatósága

A jogszabály egyértelműsítette a filmalkotások fogalmát és azt a számítógépes (video) játékokhoz készített animációs alkotásokra is kiterjesztette. A sajtóban sajnos számos ellentmondásos és pontatlan, ezzel kapcsolatos hír jelent meg ezért érdemesnek láttuk tisztázni legalább ezen a fórumon pár ezzel kapcsolatos tudnivalót.

Egyrészt a filmalkotások definíciója eddig is értelmezhető volt az ilyen jellegű alkotásokra, a törvény ezt nem új elemként, hanem egyértelműsítésként vezeti be. Másrészt látni kell, hogy a filmalkotások jellege, megjelenési formái és az azokhoz történő hozzáférés dinamikusan változik, míg az ilyen jellegű művek elkészítése mára egy nagyon költségigényes és magas hozzáadott-értékű, komoly iparággá nőtte ki magát, ahol az egyes országok között épp ugyanolyan verseny zajlik, ahogy a filmgyártás terén a gyártási helyszínek megválasztásánál is. A videojátékokhoz készített animációs filmalkotások támogathatósága tehát egy újabb pozitív lökést adhat a minőségi és magas hozzáadott értékű gyártási munkák Magyarországra hozatalának. Csak viszonyításképpen, egy körülbelül 10 perces animációs filmalkotás elkészítése kb. fél éves tervezési, fejlesztési és programozási munkát jelent, amelynek költségei 1-1.5 millió eurót is elérhetnek.

A videojátékok támogatásának felkarolása egyébként egyáltalán nem kizárólag magyar jelenség, más európai országok, legfőképpen Franciaország, az Egyesült Királyság és Dánia már régóta lobbizik az Európai Bizottságnál az iparág jobb elismerése és támogathatósága érdekében, főként az előnyös iparági megfontolások, Európa versenyképességének javítása érdekében.

Szintén fontos továbbá hangsúlyozni, hogy a videojátékok támogathatósága továbbra sem automatikus, hiszen a 2008-ban a filmalkotások regisztrációjára általánosan bevezetett kulturális tesztnek ezen alkotásoknak is meg kell felelnie. Vagyis az olyan alkotások, amelyek történetüket tekintve a kulturális kritériumoknak nem tudnak megfelelni (pl. nincsenek benne megfeleltethető európai társadalmi értékek, vagy képi látványvilágában öncélú jelleggel erőszaktartalmúak) továbbra sem lesznek támogathatók.

Egyablakos ügyintézés és egységes díjszabás a külső gyártási helyszínek engedélyezésekor

A magyarországi filmgyártással szemben nemzetközi fórumokon sokszor megfogalmazott legfőbb kritikai megállapítás immár évek óta az átláthatatlan területfoglalási díjak és ezzel kapcsolatos engedélyezések rendszere volt. Valóban, számos nemzetközi produkciós céget ért váratlanul és hidegzuhanyként, hogy a korábban fixnek vélt területfoglalási díjak hirtelen és indoklás nélkül megváltoztak, egyszerűen azért, mert az önkormányzatok a nagy költségvetésű produkciók láttán többletbevételt akartak realizálni.  Szintén nem segítette a rendszer átláthatóságát a Budapesten jól ismert főváros kontra kerület megosztottság, illetve, hogy az egyes kerületek is eltérő és sokszor érthetetlenül magas díjszabással dolgoztak, ami oda vezetett, hogy egy adott utca egyik oldalán olcsón, a másik oldalán meg annak többszöröséért lehetett csak a területet lefoglalni.

A mozgóképtörvény frissen elfogadott módosítása végre ebben a rendszerben is egységes ügyintézést és díjszabást vezetett be, amely nem kis politikai bravúrnak számít annak ismeretében, hogy ehhez kellett természetesen számos olyan parlamenti képviselő jóváhagyása is akik egyébként az érintett önkormányzatoknál fontos tisztséget töltenek be. A jogszabály a helyi adókról szóló törvény logikájához hasonlóan nem szabja meg az adó általános mértékét, hanem csak felső korlátokat határoz meg, amelynél magasabb díjszabást nem, alacsonyabbat viszont alkalmazhat az adott önkormányzat. Szintén egységesítésre került az engedélyezés folyamata, január 1-jétől a központi kormányhivataloknál kell csak egyszeri jelleggel az engedélyezést elindítani és ezt követően nem a filmgyártó vállalkozásnak kell az egyes hatóságoknál egyesével eljárni, hanem a hatóságoknak kell egymással együttműködve az engedélyeket – szigorú határidőkhöz kötve – kiadni.

Egyszerűsített foglalkoztatás kiterjesztése a filmipari statisztákra

A mozgóképtörvénnyel párhuzamosan fogadták el az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvény módosítását is, amelynek köszönhetően jelentősen egyszerűsödik a filmipari statiszták foglalkoztatásának rendszere. Korábban jelentős gondot okozott a filmgyártóknak, hogy a néha több száz fős, általában csak 1-2 napos időszakra alkalmazott statisztériát az általános szabályok szerint, nehezen és időigényes módon, viszonylag komplex adattartalom megjelölésével lehetett csak bejelenteni és foglalkoztatni. Mindez sokszor oda vezetett, hogy az ilyen jellegű bejelentések egyszerűen elmaradtak (több száz statiszta bejelentése ugyanis több napig is eltarthatott, ami életszerűtlenné tette az egészet, hiszen mire a bejelentés megtörtént a foglalkoztatása már meg is szűnt) vagy a tevékenységet olyan munkaerő kölcsönzéssel foglalkozó szervezetekhez szervezték ki, akik aztán szintén nem tudtak a feltételeknek maradéktalanul megfelelni, ebből viszont a filmgyártóknak lett kára az általános forgalmi adó – az adóhatóság által vélt – jogosulatlan levonása miatt.

A helyzetet kezelendő a statiszták foglalkoztatása a jövőben már szintén történhet az egyszerűsített foglalkoztatás rendszerén keresztül is, amely egyrészt jelentősen szűkíti az elektronikusan megadandó kötelező adattartalmat, másrészt egyszerűsíti a közterhek megfizetését és azzal való elszámolást. Utóbbi egységesen 3000 Ft / nap, azzal, hogy a statiszták maximális napidíja nem haladhatja meg a 12.000 Ft-ot (az iparági átlag egyébként nettó 7.000 Ft körül mozog), illetve a jövedelem után nem kell a magánszemélynek bevallást tennie, így az ezzel kapcsolatos munkáltatói igazolások adminisztrációja is jelentősen leegyszerűsödött.

Az egyszerűsített szabályozás bevezetésétől a jogalkotó egyértelműen a statiszták foglalkoztatásának kifehéredését és ezzel kapcsolatos többlet adóbevételt remél, amely a fent említett mérsékelt adóterhek miatt véleményünk szerint is megalapozott elvárásnak tűnik.