A tavalyi év jó hírt hozott azok számára, akik startupba szeretnék fektetni pénzüket: 2017-től a társasági adó rendszere adóalap-kedvezménnyel igyekszik ösztönözni ezt a befektetési formát.
A jogalkotók elismerik, hogy a startupok befektetői jelentős szolgálatot tesznek a közösségnek és nemzetközi szinten is versenyképesebbé teszik Magyarországot, ezért az általuk vállalt anyagi kockázatot új adóalap-kedvezmény bevezetésével igyekeznek ellensúlyozni.
Ki jogosult az adókedvezményre?
A kedvezményre azok a vállalkozások jogosultak, amelyek a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalánál – SZTNH – angyalbefektetőként regisztráltatják magukat. A regisztráció minimális követelményeket támaszt a befektetőkkel szemben: a gazdasági társasági formán túl mindössze azt írja elő, hogy a befektetni kívánó társaságnak ne legyen adótartozása és a megelőző három évben ne legyen kapcsolt vállalkozása a befektetéssel érintett cég.
Milyen feltételnek kell a befektetést szerző startup-nak megfelelnie?
A befektetésben részesülő társaságnak számos könnyebben-nehezebben teljesíthető feltételnek kell megfelelnie. Az a társaság részesülhet adókedvezménnyel érintett befektetésben, amelyet
- 3 éven belül alapítottak
- éves nettó árbevétele legfeljebb 100 millió forint (ha még nincsen lezárt üzleti időszaka, akkor nyilatkoznia kell arról, hogy a várható éves árbevétele nem fogja meghaladni a 100 millió forintot),
- még nem részesült kockázati tőkealap-befektetésben,
- nem rendelkezik más társaságban üzletrésszel,
- nincs végrehajtható adótartozása
- átlagos állományi létszáma 2-20 fő
- innovációs tevékenységet folytat,
- kizárt ágazatok: szállítás, kereskedelem, ingatlanügyletek.
A startupok gyermekbetegségei
Gyakran halljuk a megdöbbentő statisztikát: 10 startup közül mindössze 9 éri meg a harmadik születésnapját. Üzleti, emberi és anyagi természetű buktatókat egyaránt találunk a leggyakoribb okok között, amelyek miatt egy startup működésének első három évében zátonyra futhat.
Nem véletlen tehát, hogy nem elsősorban az anyagi megtérülés motiválja azokat, akik angyalbefektetőként kívánnak közreműködni egy startup életében. A tudás, tapasztalatok továbbadása, alkotói közreműködés egy megkapó ötlet megvalósításában: számos motivációs tényező elképzelhető, amiért egy vállalkozó úgy dönt, hogy szabad forrásainak egy részét befektetőként egy startup-ba fekteti.
Mennyit érdemes befektetni?
A befektető a startupban szerzett részesedés bekerülési értékének (vagyis amennyiért az üzletrészt vásárolta) háromszorosával számolhat a pozitív társasági adóalapját csökkentő kedvezményként. Ezt a kedvezményt a befektető már a befektetés évében is figyelembe veheti, majd az ezt követő három év során, de évente legfeljebb 20 millió forinttal csökkentheti az adóalapját.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a befektető az adóalapját minden évben csökkentheti a befektetés 75%-val, ami a 9%-os társasági adókulcsot figyelembe véve a befektetés 6,75%-ának megfelelő tényleges megtakarítást jelent évente (négy éven keresztül).
A kedvezmény felső határa (évente 20 millió forint) pedig azt határozza meg, hogy az adókedvezmény maximális kihasználása érdekében legfeljebb 26 millió forintot célszerű egy vállalkozásba fektetni. Annak ugyanakkor nincsen törvényi akadálya, hogy ugyanabba a startupba több befektető egyszerre fektesse be a maximális adókedvezmény igénybevételét elősegítő összeget. Annak – álláspontunk szerint – szintén nincs akadálya, hogy a befektető több startupban is részesedést szerezzen, és ebben az esetben az adókedvezmény maximális mértéke vállalkozásonként értendő.
A lenti példában azt mutatjuk be, hogyan változik a társaság adóalapja, ha 2017-ben a fenti szempontok figyelembevételével 21 millió forintot fektetett egy startupba és igénybe veszi az új adókedvezményt.
A példa szerint tehát a társaság a befektetés évében és az azt követő három évben a befektetett összeg háromnegyed részével (a befektetés háromszorosának negyedével) csökkentheti az adóalapját. Az adómegtakarítás megfelel az adóalap-csökkentő tétel tao-mértékkel megszorzott összegének, vagyis ez az adóalapot csökkentő összeg 9%-a. Összességében tehát az új kedvezményt igénybe vevő befektetőnek négy éven keresztül lehetősége van a befektetett összeg 6,75%-ával kevesebb adót fizetnie.
Csak jól járhat a befektető?
A 2017-es adóváltozás nem csak kedvező lehetőségeket kínál. A törvény szigorú szankcióval igyekszik elejét venni a visszaéléseknek. Amennyiben a befektető a befektetést követő negyedik év vége előtt kivezeti portfóliójából a startup üzletrészeit, úgy az igénybe vett kedvezmény kétszeresének mértékét köteles visszafizetni.
Érthető, hogy a jogalkotó nem akart kiskaput nyitni a visszaélések számára, ugyanakkor kétséges, hogy nem üt-e vissza ez a szigorú szankció elrettentve a jóhiszemű potenciális kedvezményezetti kört.
Számos megoldást el tudunk képzelni ennek kiküszöbölésére. Jó lehetőség volna például a szankcióval érintett időszak lerövidítése: a startupok tipikus életciklusához igazodva csak akkor szankcionálná a jogszabály az üzletrész elidegenítését, ha arra az első három évben kerül sor. Másrészt be lehetne vezetni a befektetések érdemi vizsgálatát, ami alapján a jogszabály mentesítené a szankció alól a befektetőt, ha a 4 éves tartás megvalósulásának hiányában is tényleges tevékenység folyt a befektetésben részesülő vállalkozásban.
Nyitott kérdések
Az új adókedvezmény remek adótervezési lehetőség, azonban – ahogyan az új jogintézmények esetében általában lenni szokott – ebben az esetben is számos nyitott kérdés maradt.
Nem egyértelmű például, hogy az utólagos tőkeemelés esetén a befektető a tőkeemelés összegének négyszeresét veheti figyelembe, vagy csak annak időarányos részét. Nem egyértelmű az új szabályok megfogalmazása alapján az sem, hogy az éves 20 millió forintos összeghatárt befektetésenként kell figyelembe venni (így több befektetés esetén akár ennek többszöröse is lehet a kedvezmény), vagy pedig ez az adókedvezmény befektetőnként értendő maximális kerete.
Ugyancsak kérdéses, hogy a startup esetében kötelezően előírt Innovációs törvény szerinti innovációs tevékenység nem túl szigorú megkötés-e, különösen annak tudatában, hogy számos klasszikus tevékenységet végző cég (egy pékség vagy egy szállítmányozó cég) a hétköznapi szóhasználatban startup-nak minősülhet pusztán az üzletpolitikai innováció folytán.
Bízunk benne, hogy ezekre a kérdésekre a jogalkotói finomhangolás vagy a joggyakorlat rövidesen válaszokat ad majd.