A közelmúltban három olyan régóta húzódó ügyre is pontot tett az Európai Unió Bírósága, mely már régóta foglalkoztatta a magyar adószakmát.

1. Tesco és Vodafone – Sérti-e az uniós jogot az ágazati különadóztatás?

A Tesco- és a Vodafone ügyekben a tét nagy volt: az volt a kérdés, hogy a 2010-ben az Országgyűlés által bevezetett, a bolti kiskereskedelmi és a távközlési ágazatokat sújtó különadó sérti-e az uniós jogot.

Az ügyek apropóját az adta, hogy mindkét ágazatban elsősorban külföldi tulajdonú vállalatok a legnagyobb szereplők, így értelemszerűen az ilyen vállalatok viselték a legmagasabb adóterhet, amelyet az adónem progresszíven növekvő adómértékei (azaz minél nagyobb sávba esett a tevékenységből realizált árbevétel, annál magasabb lett az adókulcs) csak tovább növeltek. A magyar és a külföldi vállalkozások adóterhei között fennálló kontrasztot tovább élesítette, hogy ha az adott vállalkozás árbevétele nem haladta meg az 500 millió forintot, akkor adófizetési kötelezettség fel sem merült, hiszen erre a sávra a jogszabály 0%-os adókulcsot rendelt alkalmazni.

A kérdés az volt, hogy a fentiek szerint bevezetett adónem hátrányos megkülönböztetést valósít-e meg a külföldi tulajdonú vállalkozásokkal szemben.

Nem meglepő módon az ítéletek konzekvensen követték azt a logikát, amelyet a 2014-es Hervis ítéletében a Bíróság már lefektetett. Ezen ítéletében a Bíróság világossá tette, hogy a progresszív adókulcsok alkalmazása önmagában nem sérti az uniós jogot, a jogsértés megállapítására kizárólag akkor lehet mód, ha a progresszív adókulcsok összekapcsolódnak azzal a kötelezettséggel, hogy az adóalapot vállalatcsoport-szinten kell összeszámítani.

Minthogy ilyen összeszámítási kötelezettség az ágazati különadók esetében nem merült fel, az adózóknak olyan további jogi érvekkel kellett volna előállniuk, amelyek alkalmasak arra, hogy a Bíróság megállapítsa a különadó uniós jogba ütközését. Ilyen érvet azonban az adózók nem tudtak felvonultatni az eljárás során:

  • Az árbevétel alapú adóztatás kapcsán a Bíróság kimondta, hogy az árbevétel egy olyan versenysemleges kritérium, amely önmagában nem megkülönböztető, és – a vállalkozások teherviselő képességének indikátoraként – adóztatás alapját képezheti az Európai Unióban. Az, hogy a legmagasabb árbevétellel rendelkező vállalkozások külföldi tulajdonban állnak, egyébként is olyan piaci adottság, amely a magyar gazdaság strukturális felépítéséből származik.
  • A Bíróság korábbi ítélkezési gyakorlata tükrében az az érv sem állhatott meg, hogy az ágazati különadó az áfával konkuráló, tiltott adónemnek minősül, hiszen a különadó nélkülözte az áfa rendszer több elemét (általános jelleg, adólevonási rezsim) is.

Összességében elmondható, hogy az állam nagyot nyert az adózókkal szemben két olyan ügyben, melyekben a korábbi ítélkezési gyakorlatát követve lezárta az ágazati különadókkal kapcsolatban még fennálló legnagyobb kérdéseket. 

2. Google Ireland ügy – Sérti-e az uniós jogot a reklámadó-fizetési kötelezettséget elmulasztó, külföldön letelepedett adózók terhére megállapított mulasztási bírság, ha annak mértéke többszöröse a hazai adózókat terhelő mulasztási bírság összegéhez képest?

A reklámadóról szóló törvény a bejelentkezési kötelezettség elmulasztása esetén mulasztási bírság kiszabását teszi lehetővé. Ennek mértéke első alkalommal 10 millió Ft, majd naponta az előzőleg kiszabott mulasztási bírság háromszorosának megfelelő, de maximum 1 milliárd Ft összegű mulasztási bírság.

Az ügy tényállása szerint a Google Ireland nem jelentkezett be adóalanyként Magyarországon, annak ellenére, hogy a reklámadóról szóló törvény értelmében a Google Ireland-et ezen adónem alanyának kellett tekinteni. A bejelentkezési kötelezettség elmulasztása miatt a NAV a céget 1 milliárd Ft mulasztási bírsággal sújtotta.

A Google Ireland a reklámadó mulasztási bírsággal kapcsolatos szabályozását diszkriminatívnak és a szolgáltatások szabadságával ellentétesnek vélte, ezért a NAV döntésével szemben bírósághoz fordult. Az ügyben eljáró bíróság az Európai Unió Bíróságához utalta az ügyet, kérve a luxemburgi taláros testületet, hogy foglaljon állást atekintetben, hogy a reklámadó fenti rendelkezései összhangban vannak-e az uniós joggal.

Az Európai Bíróság ítéletében két fontos megállapítást tett:

  • Önmagában a reklámadóról szóló törvény azon előírása, amelynek keretében a Google Ireland-nak bejelentkezési kötelezettsége keletkezett, összhangban van az uniós joggal, vagyis Magyarországnak joga van (reklám)adóztatás alá vonni a cég magyarországi tevékenységét. 
  • Ellentétes ugyanakkor az uniós joggal a reklámadó bírságolási szabályozása, hiszen a NAV néhány nap leforgása alatt anélkül tud akár 1 milliárd Ft mulasztási bírságot megállapítani az adózó terhére, hogy
    • a bírságok halmozott összegét véglegesen megállapítaná,
    • a határozat elfogadását megelőzően biztosítaná a kötelezettségek teljesítéséhez szükséges időt,
    • lehetőséget adna az adózó számára az észrevétele megtételére, illetve hogy e hatóság maga vizsgálatot folytatna le a jogsértés súlyossága tekintetében.

OrienTax vélemény: Az Európai Bíróság ítélete nem tekinthető meglepetésnek. Egyrészt a bejelentkezési kötelezettség jogszerűségével kapcsolatban tett megállapítása levezethető a testület korábbi döntéseiből, amelyet az utóbbi években hozott a letelepedés szabadságának tárgyában, másrészt a reklámadó törvény bírságolási szabálya oly mértékben volt diszkriminatív, hogy e szabályozás jogellenességének a megállapítása nem lehetett kérdés.