Ki minősül kis- és középvállalkozásnak? A kérdés látszólag egyszerű. Külön uniós és hazai jogszabály, hatósági iránymutatások mellett számos cikk is tárgyalja a kérdést. A minősítés első ránézésre nem is tűnik bonyolultnak, elegendőnek látszik megvizsgálni az adott a vállalkozás létszámadatai mellett pénzügyi mutatóit. A válasz azonban sajnos nem ennyire kézenfekvő. Amennyiben például a vizsgált társaság egy cégcsoport tagja, a vállalatcsoport több tagjának együttes vizsgálata válhat szükségessé.

A szabályokat részletesen megvizsgálva számos nehezen megválaszolható gyakorlati kérdéssel találkozunk. Pontosan melyik időszakok adatai alapján kell a minősítést elvégeznünk? A cégcsoport mely cégeinek adatait kell figyelembe vennünk? Mi a teendő, ha csak a tulajdonos magánszemélyeken keresztül van kapcsolat a társaságok között? Kik egyáltalán azok a magánszemélyek, akik által tulajdonolt vállalkozásokat vizsgálnunk kell? Mi a teendő, ha a cégstruktúra idő közben megváltozik? Vajon ez azonnal hatással van a vállalkozás minősítésére?

A kkv minősítés vizsgálatakor először is be kell azonosítani a kapcsolódó és partnervállalkozásokat, mégpedig csoportszinten. Rögtön nehézséget jelent, hogy a KKV törvény szerinti kapcsolódó vállalkozás fogalma nem egyezik meg az adótörvényekben használt kapcsolt vállalkozás fogalmával. A kapcsolódó vállalkozások meghatározásánál nem csak olyan objektív feltételeket kell vizsgálni, mint a tulajdoni részesedés aránya, szavazatok birtoklása, illetve a vezető tisztségviselők kinevezésének jogosultsága, hanem akkor is kapcsolódó vállalkozásnak kell tekinteni a cégeket, ha azok a tevékenységüket az érintett vagy egymással szomszédos piacon folytatják, és közösen fellépő személyek egy csoportja révén teljesülnek a részesedésre, szavazatbirtoklásra stb. vonatkozó feltételek. Ilyen eset például, amikor egy család (és ebből a szempontból nem csak a közeli hozzátartozókat kell nézni) több mint 50%-ban tulajdonol egy céget, ami olyan terméket gyárt, amit a másik – szintén több mint 50%-ban tulajdonolt – cég felhasználhat a saját termékének előállításához. De példa lehet erre az is, ha az egyik vállalkozás forgalmazza azt a terméket, amit a másik gyárt.

Miután sikerült beazonosítani a cégcsoporton belül a kapcsolódó és partnervállalkozásokat, azt is meg kell vizsgálni, hogy azok közül melyeket, és milyen mértékben kell figyelembe venni a kkv státuszt meghatározó mutatószámok (mérlegfőösszeg, árbevétel, létszám) összeszámításához. Bonyolultabb, szerteágazó csoportstruktúra esetén ez nem egyszerű feladat, hiszen minden közvetlen vagy közvetett kapcsolatot figyelembe kell venni, de nem egyforma mértékben.

A KKV státusz pontos meghatározása rendkívüli fontosságú. A helytelen besorolásnak nagyon komoly következményei lehetnek, hiszen számos adminisztratív könnyítés, állami vagy uniós támogatás, adókedvezmény vagy egyéb adóelőny, de még a transzferár nyilvántartás készítési kötelezettség alóli mentesülés is KKV (ezen belül is a kisvállalkozási) státuszhoz kötött. Emiatt érdemes – azoknál a cégcsoportoknál, ahol ennek jelentősége van – időről-időre felülvizsgálni a csoporttagok minősítését.