Hatályba lépett a módosított reklámadóról szóló törvény

Ahogy a korábbi hírlevelünkben írtuk az Országgyűlés 2014 júniusában elfogadta a reklámadóról szóló törvényt, ám az Országgyűlés az elfogadott törvény kihirdetését követően máris módosítani kényszerült azt, és az eddigieknél is szigorúbb szabályozást állapított meg. A júliusban elfogadott módosításokkal együtt a törvény 2014. augusztus 15-én lépett hatályba, az előleg-fizetési kötelezettségüknek pedig már 2014. augusztus 21-én kötelesek eleget voltak tenni az adózók. Jelen hírlevelünkben a júliusi módosítások főbb pontjait, valamint a módosításokkal kapcsolatban várhatóan felmerülő gyakorlati problémákat tekintjük át.

A törvény eredeti szövegének elfogadását követően több szakértő is jelezte, hogy a külföldi reklámszolgáltatókra értelmezhetetlen a jogszabály, hiszen az adó alapjaként a törvény a számviteli törvény szerinti nettó árbevételt határozta meg, holott a számviteli törvény hatálya nem is terjed ki a külföldi cégekre. A módosítás ezért a reklámadó alapjának meghatározása szempontjából a számviteli törvénynek megfelelő bevételt is nettó árbevételként nevesít, így az adófizetési kötelezettséget azon külföldi székhellyel rendelkező társaságokra is kiterjesztették, amelyek Magyarországon egyébként nem végeznek tevékenységet.

A módosítások után elfogadott reklámadó törvény azonban szakmailag összességében csak még több leegyszerűsítő, vagy éppen szakmailag pontatlan kifejezést tartalmaz, illetve nagyon szerencsétlenre sikerült a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvénnyel kapcsolatos párhuzamos módosítás. Utóbbi esetben a jogszabály további módosítását látjuk szükségesnek.

Legfontosabb értelmezési kérdések, problémák

A reklámok túlnyomórészt magyar nyelvű internetes oldalon történő közzététele

Az internet rohamos terjedésével elmosódtak az országhatárok, a szolgáltatások sokkal mobilisabbak lettek, számos honlap magyar és idegen nyelvű tartalmakat vegyesen tartalmaz, vagy az adott nyelv megválasztása a felhasználó döntésén alapul, illetve az internetes kereső és böngésző programok már olyan honlapok közvetlen olvasását is lehetővé teszik magyar nyelven, amelyek eredetileg nem is magyar nyelven íródtak. Ennek következtében meglehetősen nehéz lesz értelmezni, hogy mit jelent a reklámok túlnyomórészt magyar nyelvű internetes oldalon történő közzététele. A problémát a „túlnyomórészt” kitétel csak fokozza, hiszen így a szabály lényegében az adóhatóság szubjektív mérlegelésére van bízva.

Saját célú reklám önköltsége

Az átírt szabályok alapján az adó alapját képezi a saját célú reklám közzétételéhez közvetlenül hozzárendelhető költség is, amennyiben az éves szinten meghaladja az 500 millió forintot. Ennek eredményeként olyan társaságok is az adó alanyává válnak, akik az eredeti szabályok szerint mentesültek volna az adófizetés alól. A törvény azonban nem ad iránymutatást a saját célú reklám közzétételével kapcsolatban felmerülő közvetlen költségek tartalmát illetően.

Reklám közzétételének megrendelése külföldi cégtől

Várhatóan a legtöbb gyakorlati kérdést és problémát felvető módosítás az, hogy akár a megrendelő is az adó alanyává válhat, amennyiben nem rendelkezik a reklám közzétevőjének nyilatkozatával arról, hogy utóbbi az adó alanya, vagy adófizetésre a jogszabály alapján nem köteles. Ez tipikusan a külföldi cégektől megrendelt reklámszolgáltatások esetén lesz így, akik várhatóan nem, vagy nem megfelelő formában fognak nyilatkozatot tenni.

Fontos, hogy a megrendelő fogalmába nem tartozik bele a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemély, vagyis az adó megfizetésére csak jogi személyek vagy egyéni vállalkozók lesznek kötelezhetők ilyen formában. A megrendelő esetében az adó alapja a reklám-közzététel havi összesített ellenértékének 2,5 millió forintot meghaladó része, a megrendelő által fizetett adó mértéke pedig az adóalap 20%-a.

A megrendelő csak akkor mentesül az adófizetési kötelezettség alól, amennyiben a reklámadó-fizetésre eredetileg kötelezett adóalany nyilatkozik, hogy (i) az adott reklámközzététellel kapcsolatos reklámadó‑kötelezettség őt terheli és adófizetési kötelezettségnek eleget tesz vagy (ii) a reklám közzététele után a reklámot közzétevőt adófizetési kötelezettség nem terheli.

A törvényhozó célja az adókötelezettség megrendelőre történő kiterjesztésével vélhetően a költségvetési bevételek védelme volt, az adófizetés kikényszerítése a külföldi adóalany társaságok esetén az eredeti szövegezés alapján is kétséges volt.

Társasági adóban való el (nem) számolhatóság

A júliusi módosítások talán legtöbbeket – nem csak a reklámadó alanyait, hanem minden társaságiadó-alanyt – érintő pontja alapján a társasági adóról szóló törvény szerint el nem ismert költségnek minősül a reklámadóról szóló törvény szerinti reklám közzétételével összefüggésben elszámolt költség, amennyiben a megrendelő nem rendelkezik a reklámadó fizetésre eredetileg kötelezett adóalany – fentebb már említett – nyilatkozatával.

E szabály több szempontból is a módosítások kritikus pontja lehet: egyrészt növeli a társaságiadó-terheit minden olyan vállalkozásnak, amely az értékesítései elősegítése érdekében bármilyen formában reklámozza tevékenységét, de nem rendelkezik a reklámot közzétevő vállalkozás reklámadó-törvény szerinti nyilatkozatával. Fontos ezért, hogy minden reklám-költéssel kapcsolatban rendelkezzen ilyen nyilatkozattal a társaság még abban az esetben is, ha a reklámot, illetve reklámfelületet nem közvetlenül a reklámot ténylegesen közzétevő vállalkozással szerződik (ilyen esetben is a reklám tényleges közzétevőjének nyilatkozatára van szükség és nem annak a vállalkozásé, akinél a reklámot a társaság megrendelte!).

Szintén fontos tudnivaló, hogy a társasági adóalap-emelés akkor is kötelező, ha a havi 2,5 millió Ft-os költséget a reklám nem éri el és ezért nyilatkozatra sincs szükség a reklámadó fizetése szempontjából. Ez véleményünk szerint egyrészt komoly ellentmondás, másrészt nem is felel meg a jogalkotó szándékának sem, hiszen így lényegében 10% társasági adót kell fizetni az akár pár százezer forintos Facebook vagy Google hirdetések után is, hiába akarták a KKV-kat az adóteher alól az utolsó pillanatban mentesíteni.

A társaságiadó-szabályok módosításának másik kulcseleme az el nem ismert költségek körére vonatkozó példálózó rendelkezés a társasági adóról szóló törvény mellékletében. A jogszabály ugyanis úgy szól, hogy nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő költség a reklám közzétételével kapcsolatos költség, így különösen a reklám közzétevőjének vagy a reklám közzétételében közreműködőnek járó ellenérték. A törvény tehát példálózó felsorolását adja az érintett költségeknek, így amellett, hogy nem ad pontos definíciót a költségek körét illetően, lehetőséget ad a viszonylag tág értelmezésre, további adóterhet és bizonytalanságot generálva ez által.

Fontos továbbá, hogy nem mentesül a reklámadó-fizetési kötelezettség alól a reklám közzétevője az által, hogy a nyilatkozattéli kötelezettségét elmulasztva a reklám megrendelője teljesíti adófizetési kötelezettségét. A törvény azonban nem rendelkezik a megrendelő adóvisszatérítés iránti jogáról arra az esetre vonatkozóan, ha a reklámot közzétevő utólag megfizetné az őt az adott reklámmal kapcsolatban terhelő adót, vagy a nyilatkozatot utólag állítja ki.

OrienTax vélemény

A reklámadó bevezetése mind reklámszakmai szempontból, mind jogalkotói szempontból nagyon elhamarkodott volt, az adózók és az adóhatóság számára alig volt felkészülési idő, a jogszabály hemzseg a pontatlanságoktól és a betarthatatlan szabályoktól. Arra számítunk ezért, hogy az őszi adótörvény csomagban számos módosításra kerül még sor, ahol a fenti problémák nagy részére remélhetőleg megoldást találnak az illetékesek.