A Parlament július 2-ai plenáris ülésén elhangzottaknak megfelelően július 10-én a kormány két törvényjavaslatot nyújtott be az Országgyűlés elé a munkahelyvédelemmel kapcsolatos adóváltozások körében.
A törvényjavaslat értelmében 2013. január 1-jétől a kisvállalkozások két új adózási forma, a kisadózó vállalkozások tételes adójának előírásai és a kisvállalati adó szabályai szerint is teljesíthetik számos adóval és járulékkal kapcsolatos adófizetési kötelezettségüket.
A kisadózó vállalkozások tételes adózását az egyéni vállalkozók, az egyéni cégek, valamint a kizárólag magánszemély taggal rendelkező betéti és közkereseti társaságok választhatnák. Ezen adózási forma választáshoz az összes, de legalább egy személyes közreműködésre köteles tagot be kellene jelenteni az adóhatósághoz kisadózóként. Fontos kiemelni, hogy a betéti és közkereseti társaságok esetében a kisadózóként be nem jelentett személyes közreműködésre köteles tag a továbbiakban csak munkaviszony keretében vehetne részt a vállalkozás tevékenységében.
A törvényjavaslat alapján a főállású kisadózó után 50.000 forint, míg a főállásúnak nem minősülő kisadózó – aki heti legalább 36 órás bejelentett munkaviszonnyal rendelkezik – után 25.000 forint tételes adót lenne köteles fizetni a vállalkozás minden olyan hónapban, amelyikben az adott személy akár csak 1 napra is kisadózóként van bejelentve. A tételes adó a vállalkozói szja-val, a vállalkozói osztalékalap utáni adóval vagy átalányadóval, a társasági adóval, az szja-val, a járulékokkal, az eho-val, a szocho-val, és a szakképzési hozzájárulással kapcsolatos adókötelezettségeket váltaná ki. Ebből következik, hogy a jövedéki adót, a helyi iparűzési adót és az áfa hatálya alá tartozás esetén az áfa-t a tételes adózás választása esetén is meg kellene fizetni, ezeket az adókat a tételes adó megfizetése nem fedezné.
A törvényjavaslat tételes adózásra vonatkozó szabályai közül két dolgot fontosnak tartunk kiemelni:
- Ezen adózási forma magasabb adóteherrel is járhat, ugyanis amennyiben a kisadózó vállalkozás bevétele az adott évben meghaladja a 6 millió forintot, a meghaladó rész után 40%-os mértékű adót lenne köteles fizetni. Erre tehát a vállalkozásoknak érdemes lesz figyelnie az adótervezésük során.
- A módosító rendelkezések értelmében sem a Tao tv., sem pedig az Szja tv. nem ismerné el a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak a kisadózó vállalkozás részére juttatott ellenértéket. Ez praktikusan azt jelenti, hogy azon vállalat, amely a tételes adózást választó vállalkozástól szerezne be terméket, vagy venne igénybe szolgáltatást, annak értékével nem csökkentheti adóalapját, vagyis gyakorlatilag ezen tételek után 10, ill. 19 százalékos mértékű (társasági/vállalkozói) adót kellene fizetnie,a mennyiben adóalapja pozitív. Ezek alapján a törvényjavaslat célja, miszerint a kisvállalkozásokat kívánja a törvényalkotó helyzetbe hozni, a beszerzői, megrendelői oldalról erősen megkérdőjelezhető.
A törvényjavaslat értelmében a kisvállalkozói adózást a tételes adózásnál szélesebb vállalkozói kör választhatná (többek között egyéni cég, kkt., bt., kft., szövetkezet, ügyvédi iroda, közjegyzői iroda, külföldi vállalkozó), mely választás létszám, árbevétel és mérlegfőösszeg határhoz lenne kötve. Kisvállalkozói adózó lehetne az a vállalkozás, amely az adóévet megelőző év január első napjától november utolsó napjáig legfeljebb 25 főt foglalkoztatott, valamint bevétele és mérlegfőösszege az utolsó beszámolóval lezárt üzleti évben nem haladta meg az 500 millió forintot. Az adóalanyiság ideje alatt a szabályozás a létszámmal kapcsolatban hagyna egy kis mozgásteret, ugyanis amennyiben a kisvállalkozó eleget tenne a taxatíve felsorolt egyéb feltételeknek, akkor ezt a fajta adózási formát egészen addig megtarthatná, ameddig a foglalkoztatottainak száma meg nem haladja az 50 főt. Lényeges továbbá megemlíteni, hogy a foglalkoztatotti létszám és a bevételi határok számítása során a kapcsolt vállalkozások adatait együttesen kellene figyelembe venni.
A kisvállalkozói adó alapja a vállalkozás pénzügyi vagyonának realizált változása és a személyi jellegű kifizetések korrigált együttes összege lenne, amely után 16%-os adót kellene fizetni. (A korrekciót a csökkentő (jellemzően a vállalkozásba kívülről bevont pénzeszközök), és növelő (a vállalkozáson kívülre helyezett pénzeszközök, nem a vállalkozás érdekében felmerülő kiadások, ráfordítások) tételek figyelembevételével kellene megtenni.)
A pénzügyi vagyon realizált változását a törvényjavaslat úgy definiálja, hogy az a pénzeszközök számviteli törvény szerinti beszámolóban kimutatott tárgyévi és előző üzleti évi értékének a különbsége. A személyi jellegű kifizetések alatt pedig a járulékalapot képező jövedelemként magánszemélynek juttatott vagyoni érték értendő. Fontos megjegyezni, hogy a kisvállalkozói adózó adóelőleg fizetésére is köteles lenne, melynek összege a foglalkoztatottak részére kifizetett, járulékalapot képező összes jövedelem 19%-a lenne.
A kisvállalkozói adó a tételes adózáshoz képest inkább a vállalkozások adóterheit csökkentené, ugyanis megfizetésével a tao, a szocho, a szakképzési hozzájárulás és az eho lenne kiváltható.
Ezzel az adózási formával kapcsolatban is fontosnak tartunk egy dolgot kiemelni. A törvényjavaslat jelenlegi szövegezése alapján „nem a vállalkozás érdekében felmerült, vállalkozásból kivont vagyonnak minősül és a kisvállalati adó alapját növeli (…) az e törvény alapján megfizetett adó”. Értelmezésünk szerint ez azt jelenti, hogy vagy a megfizetett adóelőleg, vagy pedig a ténylegesen fizetett adó adóalap növelő tétel lenne, ami után szintén kisvállalkozói adót kellene fizetni.
OrienTax vélemény: a fentiekben röviden felvázolt adó- és járulék terhek csökkentésével kapcsolatos javaslatok és erőfeszítések mindenképpen üdvözlendők, azonban jelen esetben is úgy érezzük, hogy a törvényalkotó a sokat hangoztatott egyszerűsítés és (diverzifikált) tehercsökkentés kettős csapdájába került. A kettős csapda elkerülése mellett fontosnak tartanánk a cikkünkben is felvetett problémák (a kisadózó vállalkozásnak juttatott ellenérték nem elismert költség a juttatónál; a törvény alapján megfizetett adó, mint adóalap növelő tétel) tisztázását, amely nagyban segítené a törvényjavaslat megszavazása esetén a két új alternatíva jelenlegi adórendszerben történő elhelyezését, a vállalkozások optimális döntésének meghozatalát.