BEPS – A telephely szabályozásának reformja

Ahogy arról korábbi hírlevelünkben már beszámoltunk, tavaly év végén nyilvánosságra hozta az OECD a nemzetközi adóelkerülések visszaszorítása érdekében megalkotott ún. anti-BEPS (’Base Erosion and Profit Shifting’) jelentést, amely összesen 15 elemes akciótervben foglalja össze, hogy milyen módon és területeken lenne szükséges szabályozói lépéseket tenni a nemzetközi adóelkerülések visszaszorítása érdekében. Jelen hírlevelünkben a telephely létrejöttének mesterséges elkerülésének megakadályozásával kapcsolatos 7. számú BEPS jelentés legfontosabb pontjait foglaljuk össze.

A „telephely” kifejezés a köznapi jelentéssel szemben az adózási szaknyelvben azt az állandó üzleti tevékenységet jelenti, amikor egy külföldi vállalkozás egy másik ország területén olyan üzleti tevékenységet folytat, amely egyébként az adott országban letelepedéshez (pl. cég- vagy fióktelep alapítás) lenne kötött, de ez valamiért nem történt meg. A telephely szabályozás tehát olyan jogot ad a helyi adóhatóság kezébe, hogy akkor is adóztathassa ezt a tevékenységet, ha egyébként a külföldi vállalkozás a bejelentkezési kötelezettségét (véletlenül vagy szándékosan) egyébként elmulasztotta.

A telephely szabályozás a magyar adójogban is régóta létezik, de inkább csak elméleti jelleggel, a gyakorlatban nagyon kevés ilyen esetről tudunk, ugyanis a helyi adóhatóságok információ hiányában nem, vagy csak jelentős késéssel tudnak az ilyen eseményekre reagálni, illetve a külföldi vállalkozásokkal való kapcsolatfelvétel és szankcionálás is rendkívül lassú és nehézkes. Ez egyébként nem magyar sajátosság, a világ szinte minden adóhatósága ugyanezzel a problémával küszködik, illetve a gyorsan fejlődő technikai környezet, a rendkívül mobilis, digitalizálódó szolgáltatások világa sokkal komolyabb kihívás elé állítja manapság az adóhatóságokat, mint amivel akár 15-20 évvel ezelőtt kellett szembenézniük.

Az OECD Jelentés tehát két oldalról próbálja a telephely szabályozást fejleszteni; egyrészt olyan szigorításokat javasol, amellyel a telephely fogalom alóli mesterséges kikerülés megnehezül, másrészt a megváltozott szolgáltatási körülményekhez igazítaná a szabályozást, hogy olyan tevékenységek is a telephely fogalom alá essenek, amelyek korábban nem tartoztak ide. (Megjegyezzük, hogy a gyakorlati tetten érés ettől még nem lesz könnyebb, ezt továbbra is a helyi adóhatóságok feladata lesz megoldani, csak a cselekvési mozgásterük bővül a szabályozás finomodásával.)

A Jelentésben foglalt javaslatok főbb pontjai tehát az alábbiak:

–   A Javaslat leszűkítené azon tevékenységeket, amelyek nem keletkeztetnek telephelyet. Eszerint csak akkor nem keletkezne telephely, ha a végzett tevékenységek valóban csak kisegítő és előkészítő jellegűek. Azt, hogy e tevékenységek telephelyet keletkeztetnek-e az adott országban, a külföldi vállalkozás által végzett tevékenységek egységében, gazdasági tartalma alapján kell a jövőben vizsgálni annak érdekében, hogy a tevékenységek mesterséges feldarabolásával a telephely létrejötte ne legyen elkerülhető (ún.anti-fragmentation rule).

– telephely nem csak akkor keletkezne, ha az adott országban a külföldi vállalkozás ügynöke a vállalkozás helyett, nevében köt szerződéseket, hanem abban az esetben is, ha az ügynök meghatározó szerepet tölt be a szerződés létrejöttében és a megállapodásban foglaltakat a vállalkozás rutinszerűen hagyja jóvá.

– Nem minősülne független ügynöknek az a személy, aki az adott országban kizárólag vagy majdnem kizárólag egy külföldi vállalkozás helyett jár el és e vállalkozáshoz szorosan kapcsolódik. A szorosan kapcsolódó viszony gyakorlatilag a magyar kapcsolt vállalkozás definíciónak felelne meg.

– Az építési, szerelési munkálatokhoz kapcsolódó szabályok kiegészülnének a szerződés-felosztás tilalmával is.  Vagyis a kettő vagy több szerződésre felosztott, de gazdaságilag összetartozó építési, szerelési tevékenységre irányuló szerződések időtartamát a telephely létrejöttének megállapítása tekintetében össze kellene számítani.

A Jelentésben foglalt javaslatok kizárólag azokban az esetekben lesznek alkalmazhatók, ha az egyes országok a kettős adóztatás elkerülésére irányuló egyezményeiket a Jelentés alapján módosítják is, vagy új egyezményt kötnek. Az OECD ugyanakkor a javaslatok hatályos egyezményekbe történő beépítését a 2016. év végére kívánja elérni a tagállamai között létrehozandó multilaterális megállapodás útján.

Mivel Magyarország – a többi OECD taggal egyetemben – vállalta az OECD ajánlásainak való megfelelést, természetesen elkerülhetetlen lesz a magyar szabályozás harmonizálása is az OECD elvárásaival, ennek részletei azonban egyelőre még nem ismertek.