Ahogyan korábbi hírlevelünkben beszámoltunk arról, az Európai Bizottság a 2016. november 4-én közzétett határozatával a reklámadó törvény egyes rendelkezéseit összeegyeztethetetlennek minősítette az Európai Uniós szabályokkal. Ennek következményeként a tegnapi nap folyamán benyújtásra került az Országgyűlés elé egy törvénymódosító javaslat. Ennek a javaslatnak a főbb pontjait, tervezett módosításait foglaltuk össze az alábbiakban.

A módosító javaslat az Európai Bizottság által tett kifogásokat alapvetően két módon kezelné. Egyrészt az elmúlt időszakban a reklám-közzétevő adóalanyok által megfizetett reklámadó visszatérítését írná elő, másrészt a reklám-közzétevőre vonatkozó adókulcsot egységesen 9%-ban határozná meg.

A reklámadó visszatérítése

A javaslat értelmében a reklám-közzétevő által a 2017. május 31-ig lezárult adóévekre (tehát 2014-re, 2015-re és 2016-ra) bevallott és megfizetett adó túlfizetésnek minősülne (fontos, hogy a módosítás kizárólag a reklám-közzétevőkre vonatkozik, azaz a reklám-megrendelők korábbi adókötelezettségét a módosítások elvileg nem érintenék, bár nem teljesen világos, hogy cél-e egyáltalán az ő kötelezettségük fenntartása, vagy ez csak egy jogszabály-alkotási hiba).

A túlfizetés visszatérítésére az adózás rendjéről szóló törvény adóvisszatérítésre vonatkozó szabályait kellene alkalmazni – a visszatérítés lehetőségéről és feltételeiről az adóhatóság is értesítené az érintett adóalanyokat.

Emellett a 2017. május 31-ig le nem zárult adóév tekintetében speciális rendelkezések biztosítanák, hogy az adott üzleti év kezdete (pl. 2016. december 1.) és 2017. május 31. közötti időszak tekintetében a reklám-közzétevő adóalanyoknak ne keletkezzen adókötelezettsége.

9%-os „egységes” adókulcs

A módosító javaslat értelmében 2017. június 1-jétől a reklám-közzétevőkre vonatkozó adókulcs „egységesen” 9% lenne. Ugyanakkor a javaslat alapján a reklám-közzétevő adóalany adóköteles nettó árbevételéből 100 millió forint mentes lenne az adó alól.

Fontos, hogy ez a mentesség csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősülne, így azt ténylegesen csak azok az adóalanyok tudnák igénybe venni, akik megfelelnek a kapcsolódó bizottsági rendelet kritériumainak. A csekély összegű támogatások összegéről az adóhatóság felé eddig is kellett adatot szolgáltatni, de ez alapján felértékelődik ennek az adatszolgáltatásnak is a jelentősége. Tehát minden vállalkozásnak egyedileg kell ellenőriznie és dönteni a kötelezettség fennállásáról.

Megszűnne a saját célú reklám utáni kötelezettség

Az előzőeken túl a törvényjavaslat megszüntetné a saját célú reklám (azaz a reklám-közzétevő saját reklám-felületén saját termékére, árujára, szolgáltatására, tevékenységére, nevére, megjelenésére vonatkozó reklám) adókötelezettségét. Ezt a javaslatot tényleg csak üdvözölni tudjuk, rendkívül sok értelmezési kérdés merült fel ezen a téren, amely folyamatos jogbizonytalanságban tartotta az érintett cégeket.