Non-profit társaságok, civil szervezetek, alapítványok gyakran szembesülnek azzal a problémával, hogy az általuk végzett egyes tevékenységek adóalanyiságuk körében vagy azon kívül végzett tevékenységnek minősülnek-e, és azzal kapcsolatban keletkezik-e áfa kötelezettségük, illetve levonhatják-e az adott tevékenységhez kapcsolódó beszerzések áfáját.

Ez a kérdés azért okoz bizonytalanságot, mert az ilyen társaságok, szervezetek nem nyereség elérése céljából jönnek létre, tevékenységük alapvetően nem üzletszerű, de működésük során mégis megvalósíthatnak olyan ügyleteket, amelyek az áfa rendszer alkalmazásában gazdasági tevékenységnek minősülnek. A témával kapcsolatban hozott döntést az Európai Bíróság a közelmúltban, éppen egy magyar vonatkozású ügyben.

Az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárás keretében 2016. június 2-án kihirdetett C‑263/15. sz. (Lajvér) ítéletében döntött úgy, miszerint két magyar nonprofit társaság által a főként állami támogatásból megvalósuló mezőgazdasági létesítmények megépítésével kapcsolatosan igénybe vett szolgáltatások áfáját levonásba helyezhetik.

A szóban forgó társaságok – amelyek a beruházás megvalósítása után a létrehozott létesítmények üzemeltetését végzik – csekély összegű üzemeltetési díjat szednek be a kivitelezés befejezésétől számított 8 évig az érintett terület tulajdonosaitól.

Az alapeljárásban a NAV megtagadta a nonprofit gazdasági társaságok adólevonási jogát azzal az indokkal, hogy a tevékenység nem tartozik az Áfa tv. által meghatározott „gazdasági tevékenység” fogalma alá, ezért azokat a társaságok nem adóalanyi minőségükben végzik, illetve az érintett társaságok – mivel a létesítmény üzemeltetése jogszabály által előírt kötelezettségük – nem végeznek olyan tevékenységet, amely a törvény szerinti szolgáltatásnyújtásnak minősül. Hivatkozott továbbá arra az adóhatóság, hogy a beszedni tervezett elhanyagolható összegű díj a törvény értelmezésében nem tekinthető ellenértéknek, amely a gazdasági tevékenység szükségszerű ismérve.

A peres eljárás során a Kúria előzetes döntéshozatal céljából az Európai Unió Bíróságához fordult az alábbi kérdésekben:

  • Adóalanynak minősülnek-e a társaságok annak ellenére, hogy csupán kiegészítő jelleggel folytathatnak gazdasági tevékenységet, illetve befolyásoló tényező-e az az adóalanyiság szempontjából, hogy a beruházás főként állami támogatásból valósul meg és a levonásba helyező adóalany csupán csekély összegű hasznosítási díjat szed be ellenértékként a jövőben?
  • Szolgáltatásnyújtásnak tekinthető-e az elkészült beruházás üzemeltetése annak ellenére, hogy az jogszabályból fakadó kötelezettsége a társaságnak?

A Bíróság rámutatott, hogy a „termékértékesítés”, a „gazdasági tevékenység” és a „szolgáltatásnyújtás” HÉA irányelvben meghatározott fogalmak mindegyike objektív jellegű, és az érintett tevékenységek céljától, eredményétől és az érintett gazdasági szereplő által választott finanszírozás módjától is függetlenül alkalmazandók. Így nem nyer jelentőséget az a körülmény, hogy a tevékenység végzése nyereséges-e és az sem, hogy a beruházás – nagy részben – állami támogatásból valósul meg.

A HÉA irányelv és az azzal harmonizáló Áfa tv. alapján a gazdasági tevékenység megvalósulásának egyik feltétele, hogy a tevékenység  ellenérték elérésére irányuljon, vagy azt eredményezze.

A testület kifejtette, hogy az ellenérték fejében teljesített ügyletként való minősítés szempontjából nincs jelentősége annak, hogy esetlegesen a szokásos piaci ár alatti – vagy éppen azt meghaladó – a kikötött ellenérték.

Annak megállapításhoz, hogy a létesítmény üzemeltetése ellenérték fejében végzett szolgáltatásnyújtásnak tekinthető-e, azt kell vizsgálni, hogy van-e közvetlen kapcsolat a nyújtott szolgáltatás és a kapott díj között, fennáll-e egy olyan jogviszony a társaságok és a létesítménnyel érintett területek tulajdonosai között, amely alapján a juttatás a szolgáltatás tényleges ellenértékének tekinthető.

Az ellenértékkel kapcsolatban a Kúria feladatává tette annak vizsgálatát, hogy az alapügyben szereplő ügylet nem teljesen mesterséges, valós gazdasági tartalmat nélkülöző, kizárólag adóelőny megszerzését célzó megállapodás.

Az Áfa tv. egyebekben kimondja, hogy a termék értékesítésére, szolgáltatás nyújtására nincs befolyással, ha az szerződéskötés, jogszabályi rendelkezés, bírósági és más hatósági határozat (végzés) alapján, illetőleg árverés útján történik.

Az Európai Bíróság és a Kúria álláspontja is megegyezett abban a tekintetben, hogy valamely tevékenység „szolgáltatásnyújtásként” történő minősítése szempontjából irreleváns, hogy a társaságok jogszabályban előírt fenntartási kötelezettségüket teljesítik. A testület leszögezte, hogy ilyen körülmény nem kérdőjelezheti meg sem a tevékenység „szolgáltatásnyújtásnak” történő minősítését, sem pedig az e szolgáltatás és az ellenértéke közötti közvetlen kapcsolatot.

A Bíróság tehát az érintett fogalmak kiterjesztően történő értelmezése mellett foglalt állást, tovább erősítve a már korábbiakban kimunkált alapelvet, miszerint az adólevonási jog főszabályként nem korlátozható.